Home
BasisInformation
Weiterf√ľhrende
Informationen
Kritik & Antwort
Zeitschrift f√ľr
Sozialökonomie
Fragen 
der Freiheit
Veranstaltungen
Forschung
Archive
Info Foreign
Languages
PinnWand
Impressum
Stiftung


Spendenkonto
der Stiftung
f√ľr Reform der Geld- und Bodenordnung:
Konto 102 33 00
GLS Bank
BLZ 430 609 67

SOZIAL√ĖKONOMIE.INFO

Merre tart a zászlóshajó?
Botos Katalin

Ha megk√©rdezi valaki, mi volt a 90-es √©vek legnagyobb v√°ltoz√°sa a vil√°gban, K√∂z√©p-Eur√≥p√°ban 10 emberbŇĎl 9 nagy val√≥sz√≠nŇĪs√©ggel azt v√°laszolja: a kommunizmus √∂sszeoml√°sa.

15 √©vvel ezelŇĎtt olyan folyamatok indultak meg, amelyek felbomlasztott√°k a szovjet birodalmat, s a szocialista t√°rsadalmi rendszer helyett vissza√°ll√≠tott√°k a kapitalizmust. A politikai rendszer a demokratikus v√°laszt√°sokkal t√∂bbp√°rti demokr√°ci√°v√° alakult, a mag√°ntulajdon deklar√°ltan a gazdas√°g alapj√°v√° v√°lt. A t√©nyleges helyzet  szerint azonban a termelŇĎeszk√∂z√∂k z√∂me Kelet-K√∂z√©p Eur√≥p√°ban  √°llami tulajdonban volt. MegkezdŇĎd√∂tt h√°t a nagyszab√°s√ļ privatiz√°ci√≥s folyamat a kor√°bbi szovjet -domin√°lta ter√ľleteken. Az esetleges medit√°l√≥kat hamar kritika √©rte, hogy vissza akarj√°k hozni a szocializmust.

A fontolva halad√≥k, az √°llam szerepv√°llal√°s√°t teljesen le√©p√≠teni nem akar√≥k maradinak lettek b√©lyegezve. A politikai hatalom birtokosait azzal v√°dolt√°k meg, hogy az√©rt akarj√°k k√©zben tartani a termelŇĎeszk√∂z√∂k egy  r√©sz√©t  √©s a nagy √ļjraeloszt√≥ rendszereket, hogy ez√°ltal belesz√≥lhassanak a gazdas√°g √ľgyeibe, net√°n saj√°t politikai t√°mogat√≥ik jav√°ra. Arr√≥l alig esett sz√≥, hogy a v√°ltoz√°sokat siettetŇĎk sem voltak √©ppen √©rdekmentesek, s hogy a gazdas√°gi liberalizmus ugyancsak meghat√°rozott √©rdekcsoportoknak kedvezett: a bennfentes inform√°ci√≥kkal b√≠r√≥knak, s a k√ľlf√∂ldi tulajdonosoknak.

Az √°tmenet ,- ahogy az idŇĎszakot nevezni szokt√°k- minden szellemi energi√°t lek√∂t√∂tt. Alig figyelt√ľnk arra, hogy hov√° is tartunk.

A kapitalizmus ugyanis kor√°ntsem egys√©ges arculatot mutat. Hajlamosak vagyunk a saj√°t f√∂ldr√©sz√ľnk√∂n, r√©gi√≥nkban t√∂rt√©nteket vil√°gt√∂rt√©nelmi jelentŇĎs√©gŇĪnek tekinteni - mint ahogy val√≥ban errŇĎl van sz√≥-, elfeledkez√ľnk r√≥la, hogy nem csak mi v√°ltoztunk. Hatalmas v√°ltoz√°sok mentek v√©gbe a vil√°gban az elm√ļlt f√©l √©vsz√°zadban. S m√©g fontosabb, hogy az ezredfordul√≥t megelŇĎzŇĎen √ļjabb karakteres fordulat k√∂vetkezett be.

A Nagy V√°ls√°g hat√°sa

A marxizmus klasszikusainak kis h√≠j√°n igazuk lett. A harmincas √©vek elej√©n Eur√≥pa gazdas√°ga romokban hevert. Az olaszok a csŇĎdbe menŇĎ v√°llalatok finansz√≠roz√°s√°ra l√©tre hozz√°k a nagy √°llami holdingot, az  IRI-t, amely v√©gsŇĎ soron az olasz gazdas√°g jelentŇĎs r√©sz√©nek  √°llamos√≠t√°s√°hoz vezet. Az angolok, franci√°k a m√°sodik vil√°gh√°bor√ļ ut√°n √°llamos√≠tanak jelentŇĎsebb m√©rt√©kben, s a felszabadul√≥ gyarmatok jelentŇĎs r√©sze is az √°llami tulajdon, az √°llami gazdas√°gi szerepv√°llal√°s seg√≠ts√©g√©vel k√≠s√©reli meg a felz√°rk√≥z√°st.    A vil√°g vezetŇĎ ipari nagyhatalm√°n√°l is √ļgy ki√©lezŇĎdtek az ellentmond√°sok, a t√ļltermel√©si v√°ls√°g olyan visszaes√©st eredm√©nyezett, hogy a t√°rsadalomban a fesz√ľlts√©g forrponton volt. Cs. Szab√≥ L√°szl√≥ munk√°j√°ban /Franklin Delano Roosevelt/ kort√°rsk√©nt  r√∂gz√≠tette, milyen megr√°zk√≥dtat√°s volt az amerikai polg√°rok sz√°m√°ra, hogy a demokratikus hatalom ‚Äďamelynek t√°rsadalomberendezked√©se p√©ldak√©nt √°llott a vil√°g elŇĎtt -, a veter√°n t√ľntetŇĎkre l√∂vetett !!!  Az amerikaiak meghasonlottak √∂nmagukkal. Megold√°st kellett tal√°lni a mind nagyobb m√©retŇĪ t√°rsadalmi mor√°l-cs√∂kken√©sre is, amelyet a f√©ktelen tŇĎzsdel√°z v√°ltott ki. /M√©g maga az amerikai tŇĎzsde Harvardot v√©gzett eln√∂ke is k√©tes √ľgyekbe keveredett!/ Samuel Insull, az Edison MŇĪvek tehets√©ges menedzsere val√≥s√°gos piramisj√°t√©k jellegŇĪ v√°llalatbirodalmat √©p√≠tett fel, amely a tŇĎzsdel√°z lehŇĪl√©s√©vel kisbefektetŇĎk sz√°zezreit r√°ntotta mag√°val. A kiutat az √°llami szab√°lyoz√°s int√©zm√©nyeinek fel√°ll√≠t√°sa, s a k√∂lts√©gvet√©si politika ‚Äěbevet√©se‚ÄĚ jelentette. V√°ltozatos form√°ban, de az √°llami tulajdonl√°s, az √°llami szab√°lyoz√°s √©s konjunkt√ļra-szab√°lyoz√°s √°ltal√°nos gyakorlatt√° v√°lt a fejlett vil√°gban. A n√©met gazdas√°g ugyan saj√°tos utat k√∂vetett a szoci√°lis piacgazdas√°g ki√©p√≠t√©s√©vel, melyben ugyan a versenyszektor √°llamos√≠t√°sa nem j√∂tt sz√≥ba, de az infrastrukt√ļra, a szoci√°lpolitika √©s a szab√°lyoz√°s ter√©n hatalmas volt itt is az √°llam szerepe. Az √ļj k√∂zgazdas√°gi elm√©letek, amelyek az √°llam erŇĎteljesebb szerep√©t hangs√ļlyozt√°k, √ļgy tŇĪnt, megh√≥d√≠tott√°k a vezetŇĎ kapitalista gazdas√°gokat √©s a t√°rsadalmat Ahogy Nixon eln√∂k mondta egy negyed sz√°zad m√ļlva: ‚ÄěMindannyian keynesi√°nusok vagyunk.‚ÄĚ

De mire kimondta, m√°r v√©get is √©rt ez a korszak. A friedmani monetarizmus √©s a hayeki liberalizmus m√°r √ļton volt az ir√°ny√≠t√≥ magaslatok megh√≥d√≠t√°sa fel√©. Igaz, 1974-ben m√©g fele-fele ar√°nyban osztoztak a j√≥l√©ti kapitalizmus h√≠vei a szabadelvŇĪekkel a sikereken, hiszen Gunnar Myrdal, a szoci√°lisan √©rz√©keny sv√©d k√∂zgazda √©s Alfred Hayek, a korl√°tlan szabads√°gp√°rti osztr√°k t√°rsadalomtud√≥s megosztva kapta a k√∂zgazdas√°gi Nobel d√≠jat, de Hannib√°l m√°r a kapuk elŇĎtt volt.

 R√∂videsen bek√∂vetkezett a Thacher-i hatalom-√°tv√©tel Angli√°ban, s Ronald Reagan gyŇĎzelme Amerik√°ban. A hivatalos gazdas√°gpolitika rangj√°ra emelkedett az √°llam visszaszor√≠t√°sa, mivel ‚Äď √ļgy tŇĪnt-, addigra m√°r nem a j√≥l√©t garanci√°ja, csak a stagfl√°ci√≥ forr√°s√°v√° v√°lt a jelentŇĎs m√©rt√©kŇĪ √°llami beavatkoz√°s.

Megindult a privatiz√°ci√≥, deregul√°ci√≥, liberaliz√°ci√≥ vil√°gszerte. El akart√°k s√∂p√∂rni az √ļtb√≥l a Nagy V√°ls√°g hagyat√©k√°t, vissza akartak t√©rni a klasszikus kapitalizmus alapeszm√©ihez, a teljes v√°llalkoz√≥i szabads√°ghoz, s a termel√©si t√©nyezŇĎk korl√°toz√°s-mentes √°raml√°s√°hoz.

Egy√°ltal√°n nem ‚Äěl√≥gott ki a sorb√≥l‚ÄĚ, hogy 1989 ut√°n Kelet-Eur√≥pa is erre az √ļtra l√©pett. Igaz, itt sokkal m√©lyebb v√°ltoz√°sokr√≥l volt sz√≥, hiszen nem csak a gazdas√°g, de a teljes t√°rsadalmi berendezked√©s demokratiz√°l√°sa volt a c√©l.

Mondhatjuk, hogy a viharos kilencvenes √©vekben p√°rhuzamos gazdas√°gi forradalom mentek v√©gbe a vil√°g keleti √©s nyugati fel√©n, amelynek eredŇĎje egyfel√© mutatott, m√©g ha kiv√°lt√≥ okai n√©mik√©pp k√ľl√∂nb√∂ztek is. MindkettŇĎ az √°llam visszaszor√≠t√°s√°t, a mag√°ngazdas√°g versenyk√©pesebb√© t√©tel√©t c√©lozta. Azzal a k√ľl√∂nbs√©ggel, hogy a versenyben s√ļlyosan lemaradt Kelet Eur√≥p√°ban ennek a teljes int√©zm√©nyi h√°tter√©t √ļjra meg kellett teremteni, mivel a kommunista tervgazd√°lkod√°s teljesen elsorvasztotta a piac int√©zm√©nyeit. S ha m√°r kop√≠rozunk, akkor m√°soljuk a lehetŇĎ legjobb p√©ld√°t - a sikert sikerre halmoz√≥ amerikai gazdas√°g berendezked√©s√©t!

 Arr√≥l azonban nem sok fogalmunk volt, hogy milyen v√°ltoz√°sok mentek v√©gbe a kapitalizmus z√°szl√≥s haj√≥j√°ban, Amerik√°ban a kilencvenes √©vekben . Milyen kapitalizmust hoztak l√©tre a vel√ľnk p√°rhuzamosan zajl√≥ folyamatok az amerikai gazdas√°gi √©s t√°rsadalmi rendszerben, amelyhez mi √©ppen hasonl√≠tani akartunk, hiszen nyilv√°nval√≥nak l√°tszott sikeress√©ge. Milyen val√≥j√°ban a mai kapitalizmus, milyen Amerika, amelyhez k√∂zel√≠teni szeretn√©nk?

Fecseg a felszín …

Milyen a modern Amerika? Egy sz√≥val azt mondhatjuk: Sikeres. Mad√°rt√°vlatb√≥l, messzirŇĎl ez l√°tszik, s m√©rhetŇĎ mutat√≥k minden k√©ts√©get kiz√°r√≥an igazolj√°k. Az USA sikerrel vette az √ļj technol√≥giai kih√≠v√°sokat. √Člen j√°r az √ļj gazdas√°gstrukt√ļra ki√©p√≠t√©s√©ben: a feldolgoz√≥iparban az √∂sszes munk√°sok alig 14 %-a dolgozik. A szolg√°ltat√°sok, ezen bel√ľl a korszerŇĪ, tud√°s-alap√ļ szolg√°ltat√°sok ar√°nya itt a legmagasabb az √°gazati szerkezetben. Egy fŇĎre jut√≥ GDP-je m√°sf√©lszerese az eur√≥pai √©s a Jap√°nban m√©rt √©rt√©knek. Foglalkoztat√°si mutat√≥i messze kedvezŇĎbbek, mint Eur√≥p√°√©, az √°llam r√©szar√°nya a GDP-bŇĎl l√©nyegesen alacsonyabb, mint a m√°sik k√©t hatalmi centrumban. A versenyk√©pess√©g szempontj√°b√≥l oly nagy s√ļllyal latba esŇĎ ad√≥- √©s j√°rul√©kterhek is kisebbek. Sikeresen v√©szelte √°t a 80-as √©vek recesszi√≥s jelens√©geit, s majd k√©t √©vtizeden √°t folyamatos n√∂veked√©st produk√°lt. M√°r-m√°r √ļgy tŇĪnt, a kapitalizmus term√©szete megv√°ltozott: v√©ge a ciklikus ingadoz√°soknak. Igaz, voltak az Egyes√ľlt √Āllamok gazdas√°g√°nak is √°rnyoldalai: a jelentŇĎs k√∂lts√©gvet√©si deficitek √©s a felhalmoz√≥d√≥ ad√≥ss√°g√°llom√°ny, a fizet√©si m√©rleg kr√≥nikus hi√°nya. Mivel azonban finansz√≠roz√°si neh√©zs√©gek nem akad√°lyozt√°k a fenntarthat√≥ n√∂veked√©st ‚Äď rengeteg a vil√°ggazdas√°gban a biztons√°gos befektet√©st keresŇĎ, USA-n k√≠v√ľl l√©vŇĎ doll√°r- , ezekrŇĎl hajlamos a k√ľlsŇĎ szeml√©lŇĎ elfeledkezni.
 A belgazdas√°gi politik√°ban az√©rt e k√©rd√©sek napirenden voltak. Nem csoda, hogy  a Clinton-korm√°nyzat c√©lul tŇĪzte a k√∂lts√©gvet√©si hi√°ny cs√∂kkent√©s√©t, s el is √©rte azt. Az is igaz, hogy a Bush-√©r√°ban ez egy-kettŇĎre leolvadt, s ma megint a hi√°ny foglalkoztatja a makro-k√∂zgazd√°szok jelentŇĎs r√©sz√©t.

A fantasztikus kilencvenes √©vek fejlŇĎd√©s√©t √©s az azon alapul√≥ ill√ļzi√≥kat azonban szertefoszlatta ‚Äěaz IT-business‚ÄĚ lend√ľlet√©nek megt√∂r√©se. Az a rem√©nys√©g, hogy nem lesznek a tov√°bbiakban v√°ls√°gok, hiszen a modern technika lehetŇĎv√© teszi a k√©szlet√°llom√°ny naprak√©szebb figyel√©s√©t, s √≠gy a ciklikus t√ļltermel√©sek megakad√°lyoz√°s√°t, semmiv√© v√°lt. Komoly, s√ļlyos recesszi√≥ba ker√ľlt az amerikai gazdas√°g, amit botr√°nyok sorozata k√≠s√©rt.

Hallgat a mély …

T√∂rt√©nelmi fordulat ment v√©gbe a vil√°gban a technol√≥gia fejlŇĎd√©s√©vel. Az alapvetŇĎen munk√°ra √©p√ľlt gazdas√°g imm√°ron tŇĎk√©re √©s munk√°ra √©p√ľlt fel Amerika a New Deal  ut√°n  egy nagyobb vagyoni √©s j√∂vedelmi egyenlŇĎs√©g fel√© mozdult el. J.A. Ryan egy 1935-ben publik√°lt mŇĪv√©ben h√°rom fŇĎ hib√°t √°llap√≠tott meg az amerikai kapitalizmusban: a b√©rek nem elegendŇĎek a meg√©lhet√©shez, t√ļl nagy a szeg√©nyek √©s gazdagok k√∂z√∂tti vagyoni k√ľl√∂nbs√©g, s a tŇĎketulajdon erŇĎsen koncentr√°l√≥dik. Ez ut√≥bbit tartotta a legnagyobb probl√©m√°nak, ‚Äěmert az eg√©sz  rendszer stabilit√°s√°t vesz√©lyezteti‚ÄĚ /Alford- Naughton, 277./ Hilaire Belloc 1936-ban r√°mutatott, hogy ha ‚Äěa gazdas√°gi szabads√°got helyeselj√ľk, akkor c√©lunk a tulajdon helyre√°ll√≠t√°sa kell , hogy legyen Olyan politikai √©s gazdas√°gi reformokat kell kidolgoznunk, amelyek a tulajdont egyre jobban sz√©tsz√≥rj√°k, m√≠gnem a kellŇĎ mennyis√©gŇĪ termelŇĎeszk√∂zt birtokl√≥k nem lesznek el√©g sokan ahhoz, hogy meghat√°rozz√°k a t√°rsadalom arculat√°t.‚ÄĚ /Alford-Naughton, 285.o./ Csak a tulajdonnal b√≠r√≥ ember mondhatja mag√°t viszonylagosan szabadnak, hiszen van n√©mi  ‚Äěkitart√°sa‚ÄĚ, hogy ne kelljen a munkapiacon mag√°t minden k√∂r√ľlm√©nyek k√∂z√∂tt, ak√°rmilyen dikt√°lt felt√©telek mellett ‚Äěeladnia‚ÄĚ. M√°sk√ľl√∂nben a tŇĎke alkuereje mindig erŇĎsebb lesz, s a kizs√°km√°nyol√°s fokoz√≥dik. Ezen azt √©rtj√ľk, hogy az √ļj √©rt√©ken val√≥ osztoz√°s mindig a tŇĎke jav√°ra t√∂rt√©nik meg.

A hetvenes √©vektŇĎl azonban jelentŇĎs v√°ltoz√°sok k√∂vetkeztek be. Megindult a j√∂vedelmek hat√°rozott differenci√°l√≥d√°sa. Ez ugyan a Clinton-√©r√°ban kiss√© m√©rs√©klŇĎd√∂tt, de azt k√∂vetŇĎen tov√°bb folytat√≥dott. Az ut√≥bbi √©vtized gazdas√°gi n√∂veked√©s√©bŇĎl gyakorlatilag csak  a csal√°dok felsŇĎ 5 %-a r√©szesedett- √°llap√≠totta meg Robert  Freeman 2004.-ben.A 70-es √©vek eleje √≥ta a leggazdagabb 1% j√∂vedelme megdupl√°z√≥dott, mik√∂zben a n√©pess√©g 80 %-√°nak  csal√°di √©s h√°ztart√°si j√∂vedelme stagn√°lt , vagy cs√∂kkent. A Munka√ľgyi Hivatal adatai szerint 1970-1994 k√∂z√∂tt az √°tlagos √≥rab√©r az infl√°ci√≥ figyelembe v√©tel√©vel 8doll√°r 3 centrŇĎl 7 doll√°r 40 centre cs√∂kken A 90-es √©vekben a termel√©kenys√©g 7%-kal nŇĎtt a b√©rek √©s juttat√°sok viszont csak 1%-kal. J.Annable, a Chicagoi First National Bank  k√∂zgazd√°sza szerint ‚Äěannak vagyunk tan√ļi, hogy a j√∂vedelmi √ļjraeloszt√°s  terepe ny√≠legyenesen tevŇĎdik √°t a munk√°r√≥l a tŇĎk√©re.‚ÄĚ /Alford, Naughton 276.-278. o./ 1973 √≥ta Amerika szeg√©nyei m√©g szeg√©nyebbek lettek. A j√∂vedelem-k√ľl√∂nbs√©gek nem olyan s√ļlyosak, mint Latin Amerik√°ban, de j√≥val nagyobbak, mint ak√°r Kelet-√Āzsi√°ban ak√°r az eur√≥pai demokr√°ci√°kban. /Stiglitz, 2004 34.o/ Aki szeg√©ny  a gazdag Amerik√°ban, az a j√∂vedelmek sz√©tszakad√°sa k√∂vetkezt√©ben szeg√©nyebb, mint az √°tlagosan √∂tven sz√°zal√©kkal alacsonyabb GDP-t f√∂lmutat√≥  eur√≥pai orsz√°gok csoportj√°ban‚ĶEnnek oka √©s magyar√°zata t√∂bbek k√∂z√∂tt  az amerikai szoci√°lis h√°l√≥ viszonylagos fejletlens√©ge, a nyugd√≠j- √©s eg√©szs√©g√ľgyi biztos√≠t√°sok  nem-teljesk√∂rŇĪ ki√©p√≠t√©se. 1973 √©s  1994 k√∂z√∂tt a nyugd√≠jbiztos√≠tottak ar√°nya az USA-ban  62%-r√≥l 46%ra cs√∂kkent‚Ķ A P√°zm√°ny P√©ter Katolikus Egyetem gazdas√°gt√∂rt√©n√©szeinek nemzetk√∂zi √∂sszehasonl√≠t√°sai szerint az USA eg√©szs√©g√ľgyi int√©zm√©nyrendszer√©nek hat√©konys√°ga sok k√≠v√°nnival√≥t hagy . Val√≥ban megd√∂bbentŇĎ, hogy a vil√°g legfejlettebb gazdas√°g√°ban az eg√©szs√©g√ľgy hat√©konys√°ga milyen alacsony: az erre ford√≠tott k√∂lts√©gek a GDP csaknem egy-heted√©t teszik ki, s m√©gis rosszabb eg√©szs√©g√ľgyi √°llapotot biztos√≠t a rendszer- √°tlagosan-, mint a fel√©t, harmad√°t a GDP-j√ľk ar√°ny√°ban erre k√∂ltŇĎ orsz√°gokban. Ami figyelemre m√©lt√≥, hogy e szf√©r√°t a t√∂bbi fejlett orsz√°gban az √°llam r√©szleges vagy teljes k√∂rŇĪ szerepv√°llal√°s√°val, m√≠g Amerik√°ban d√∂ntŇĎen piaci alapon szervezt√©k meg.

Biztos, hogy ez a k√∂vetendŇĎ p√©lda a vil√°g minden orsz√°ga sz√°m√°ra?

A makrogazdas√°gi adatokb√≥l j√≥l l√°that√≥, hogy Amerik√°ban t√∂bbet dolgoznak az emberek, mint Eur√≥p√°ban.1992-ben egy √°tlag amerikai k√∂r√ľlbel√ľl egy h√≥nappal dolgozott t√∂bbet √©vente, mint egy eur√≥pai- holott 1973-ban m√©g k√∂r√ľlbel√ľl ugyanakkora volt a munkaterhel√©s√ľk. Mondhatjuk teh√°t, hogy nem s√≥v√°rogni kell itt, az ‚ÄĚ√ČdentŇĎl keletre‚ÄĚ az amerikai √°tlag-√©letsz√≠nvonal ir√°nt, hanem n√∂velni kell az aktivit√°si r√°t√°t, s intenz√≠vebben kell dolgozni. / Mellesleg erre  Amerik√°ban az is k√©nyszer√≠t, amit a t√°rsadalombiztos√≠t√°sn√°l tapasztaltunk:  aki kiesik a munk√°b√≥l, az gyakorlatilag nem tudja megfizetni a k√∂lts√©ges mag√°nbiztos√≠t√°st, s √≠gy juttat√°sok n√©lk√ľl marad./ Igaz ugyan, hogy az alacsonyabb amerikai j√°rul√©kteher- ami a k√∂telezŇĎ t√°rsadalombiztos√≠t√°s alacsony szintje miatt lehet kisebb, mint Eur√≥p√°ban ‚Äď  j√≥ az amerikai v√°llalkoz√≥knak, versenyk√©pesebb√© teszi ŇĎket, de vajon j√≥-e a munkav√°llal√≥knak- k√ľl√∂n√∂sen, ha √©ppen kiesnek a munk√°b√≥l? Az amerikaiak magasabb √°tlag-√©letsz√≠nvonalat, de alacsonyabb √©letminŇĎs√©get √©rnek el. C√©l ez Eur√≥pa sz√°m√°ra is?  Vagy esetleg a globaliz√°ci√≥ miatt: k√©nyszer?

A b√©rek sz√©th√ļz√≥d√°s√°n√°l azonban meg kell √°llnunk egy pillanatra. Itt nem csup√°n  mag√°r√≥l a differenci√°r√≥l van sz√≥. A top-menedzserek fizet√©se ugyanis csillag√°szati magass√°gokba sz√∂k√∂tt. A Wall Street Journal 1996. √°prilis 11.-i sz√°ma szerint a menedzserfizet√©sek n√©gyszer olyan gyorsan nŇĎttek, mint az √°tlagb√©rek,  de a v√°llalati profitokn√°l is h√°romszorta gyorsabban emelkedtek.
Itt valami √ļj, valami olyan t√∂bblet van, ami meg√©rdemel egy kis √°tgondol√°st.

Kié Amerika?

‚ÄěTal√°n itt az ideje, hogy feltegy√ľk a k√©rd√©st, amely elŇĎl a modern liberalizmus mindig is kit√©rt: ki√© Amerika?‚ÄĚ- fogalmazza meg a probl√©m√°t W. Greider. / Alford- Naughton, 278.o./

A t√∂rekv√©s ugyanis, hogy Amerika polg√°rai min√©l nagyobb sz√°mban v√°ljanak tulajdonoss√°, az ezredfordul√≥ra val√≥s√°gg√° v√°lt. T√∂bb mint a lakoss√°g 50%-a rendelkezik r√©szv√©nyekkel. A ‚Äěn√©pi kapitalizmus‚ÄĚ k√ľl√∂nb√∂zŇĎ int√©zm√©nyes form√°kon kereszt√ľl realiz√°l√≥dott: munkav√°llal√≥i r√©sztulajdonosi programok, r√©szv√©nyekbe fektetŇĎ nyugd√≠jalapok, net√°n k√∂zvetlen r√©szv√©nyv√°s√°rl√°sok √ļtj√°n. Vannak olyan becsl√©sek, amelyek szerint a r√©szv√©nytulajdonl√°s nem t√∂bb mint a lakoss√°g 30 %-√°ra terjed ki. Minden esetre az igaz, hogy a tulajdonosi k√∂r kibŇĎv√ľlt. Ez azonban kor√°ntsem jelenti azt, hogy a tulajdonosok mindegyike azonos befoly√°ssal rendelkezik tulajdon√°ra ‚Äď hiszen a kistulajdonosok csup√°n elszenvedik, vagy √©lvezik r√©szv√©nyeik √©rt√©k-alakul√°s√°t. SŇĎt, a 90-es √©vek fejlem√©nyei csak megerŇĎs√≠tett√©k azt, amire m√°r a jeles k√∂zgazd√°sz, Schumpeter a harmincas √©vekben, majd Galbraith az √∂tvenes-hatvanas √©vekben utalt. A modernkor igazi tulajdonosai a menedzserek. Legal√°bb is, gyakran ŇĎk gyakorolj√°k azokat a strat√©giai rendelkez√©si jogokat, amelyek a tulajdonosi mivolt l√©nyeg√©t adj√°k. Term√©szetesen, a modern r√©szv√©nyt√°rsas√°gi form√°ban a tulajdonosi k√∂z√∂ss√©g- a k√∂zgyŇĪl√©s- j√≥v√°hagy√°sa sz√ľks√©ges ezekhez- de a k√∂zgyŇĪl√©s az esetek jelentŇĎs r√©sz√©ben r√°b√≥lint az √ľgyvezet√©s javaslataira. Mindaddig, am√≠g a r√©szv√©nyek √©rt√©ke megfelelŇĎ, net√°n emelkedik, a menedzsmentnek aligha van agg√≥dni val√≥ja. A 90-es √©vek tŇĎzsdei sz√°rnyal√°sa idej√©n nagylelkŇĪek voltak a k√∂zgyŇĪl√©sen a tulajdonosok, √©s j√≥v√°hagyt√°k a CEO-k, azaz a top-menedzserek nagyvonal√ļ honor√°l√°s√°t. A r√©szv√©nyopci√≥k bevezet√©s√©vel azt hangs√ļlyozt√°k, hogy a tulajdonosi √©rz√ľlet erŇĎs√≠t√©s√©vel mindenki nyerni fog: a r√©gi r√©szv√©nyesek az√©rt, mert a tulajdonoss√° v√°l√≥ menedzserek m√©g jobban √©rdekeltek lesznek a c√©g siker√©ben. Ami, tegy√ľk hozz√°, messze nem csak rajtuk m√ļlik, hanem csapatmunka eredm√©nye. M√©gis, a v√°llalatvezet√©s elfogadtatta, hogy a top-menedzserek honor√°l√°sa az √°tlagj√∂vedelmeknek ak√°r n√©gy-√∂tsz√°zsz√°zszorosa is lehet!! Az amerikai menedzserek sokszoros√°t kapj√°k annak, amit eur√≥pai vagy jap√°n megfelelŇĎik zsebre tesznek. Jap√°nban az √ľgyvezetŇĎ fizet√©se az √°tlagb√©r t√≠zszerese, Angli√°ban 25-sz√∂r√∂se. Amerik√°ban az elm√ļlt √©vtized alatt 85-sz√∂r√∂s√©rŇĎl az 500-szoros√°ra v√°ltozott.

Hogy ezt mi tette lehetŇĎv√©? Gyakorlatilag a k√ľlsŇĎ k√∂r√ľlm√©nyek. A gazdas√°g hegymenete, a r√©szv√©ny-√°rfolyamok emelked√©se, amit sz√°mos t√©nyezŇĎ seg√≠tett. A p√©nz√ľgyi szektor √©rdekelts√©ge, az un. kreat√≠v k√∂nyvel√©s gyakorlat√°nak elterjed√©se, a tulajdonost√°rsak r√∂vidl√°t√≥ szeml√©lete. Akik azt hitt√©k, a bubor√©k a v√©gtelens√©gig nŇĎ, s a fellend√ľl√©s v√©gtelen folyamat. Nem zavarta ŇĎket, hogy a menedzserek t√°rs-tulajdonosokk√° v√°ltak- hisz az emelkedŇĎ √°rfolyamok r√©v√©n ŇĎk m√©g √≠gy is j√≥l j√°rtak. Mivel azonban minden elm√ļlik egyszer, s minden a v√©g√©hez √©r, a nagy amerikai csoda is l√°tv√°nyos befejez√©st nyert. Az un. IT-r√©szv√©nyek √°rfolyama 1999-ben zuhanni kezdett, az inform√°ci√≥-technik√°ba eszk√∂z√∂lt beruh√°z√°sok  t√ļlzottnak bizonyultak. A legfejlettebb technika sem tudta meg√≥vni a moh√≥ emberfajt a ciklikus ingadoz√°sokt√≥l. Sokan, sokat vesz√≠tettek. De a c√©g tulajdonosi szerkezete megv√°ltozott. A menedzserek bennmaradtak. Lehet, hogy a c√©g √©rt√©ke a re√°lis szinten stabiliz√°l√≥dik- a menedzserek azonban jelentŇĎs befoly√°sol√≥ r√©szesed√©sre tettek/tehettek idŇĎk√∂zben szert .Mondhatjuk azt is, hogy a kisr√©szv√©nyesek sz√°ml√°j√°ra, hiszen nyilv√°n a c√©g √©rt√©ke marad/hat/, de az egyes r√©szv√©nyek √©rt√©ke ‚Äďmivel t√∂bb tulajdonos k√∂z√∂tt oszlik imm√°r meg- cs√∂kkenhet.
 
B√°r az√©rt arra is √©rdemes utalni, hogy a t√©nyleges ir√°ny√≠t√°s √©s az ellenŇĎrz√©s jogi strukt√ļr√°inak sz√©tv√°l√°sa is szerepet j√°tszik a fenti lehetŇĎs√©gek val√≥s√°gg√° v√°lt√°s√°ban. K√ľl√∂n√∂sen, ha a mor√°lis indokokat h√°tt√©rbe szor√≠tja a kem√©ny anyagi √©rdekelts√©g. Mert hiszen van a r√©szv√©nyt√°rsas√°goknak igazgat√≥s√°ga, fel√ľgyelŇĎ bizotts√°ga, vagy az ellenŇĎrzŇĎ szerepre hivatott un. k√ľlsŇĎ igazgat√≥ja- de hogyan is ker√ľl az a tagok k√∂z√©? √Āltal√°ban maga a menedzsment tesz javaslatot szem√©ly√ľkre. Az √°ll√°sok a presztizsen k√≠v√ľl jelentŇĎs juttat√°sokkal is j√°rnak, amit bolond lenne elszalasztani a szerencs√©s jel√∂lt. √ćgy azt√°n f√©l szem√ľket becsukj√°k, ha a vezet√©s nem csup√°n elŇĎny√∂s r√©szv√©ny-opci√≥kat, de m√©g ‚Äď sz√©lsŇĎs√©ges p√©ld√°k eset√©ben -  ami a feladatuk lenne kedvezm√©nyes hiteleket is megszavaztat mag√°nak. .A fel√ľgyelŇĎk, k√ľlsŇĎ igazgat√≥k nem a r√©szv√©nyesek √©rdekeit v√©dik, hanem a menedzserek√©t- √©s saj√°t maguk√©t‚Ķ Term√©szetesen, ez nem mindig ilyen l√°tv√°nyos , √©s t√∂bbnyire- a vir√°gz√≥ √ľzleti ciklus-szakaszban- l√°tszatra nem ellent√©tes a r√©szv√©nyesi √©rdekekkel. Csak akkor der√ľl ki az igazs√°g, amikor a piaci helyzet romlik. De felvethetn√© valaki: hiszen a r√©szv√©nyt√°rsas√°goknak audit√°ltatni kell magukat! A f√ľggetlen k√∂nyvvizsg√°l√≥k majd √©szreveszik a hi√°nyoss√°gokat!  Csakhogy a f√ľggetlen k√∂nyvvizsg√°l√≥kat is a k√∂zgyŇĪl√©s v√°lasztja- valakinek az elŇĎterjeszt√©s√©re. S kinek az elŇĎterjeszt√©s√©re? H√°rmat tal√°lhatunk‚Ķ. Ezeket a rendk√≠v√ľl j√∂vedelmezŇĎ √ľzleteket ugyancsak nem passzolhatj√°k el az auditorok- mindaddig, am√≠g a k√∂nyvelt √©rt√©kek l√°that√≥an nem szakadnak el a val√≥s t√©nyektŇĎl. Am√≠g ‚Äď√ļgymond- a szakmai szempontokkal ny√≠ltan nem √ľtk√∂zik a dolog. Rejtve persze m√°r r√©gen megt√∂rt√©nt ez az elszakad√°s, de am√≠g nincs egy lefel√© ir√°nyul√≥ r√©szv√©nytrend, addig nem der√ľl f√©ny az igazs√°gra.

Kovetkeztetések

Ha nagyon √©lesen akarunk fogalmazni, akkor azt mondhatjuk, hogy a hagyom√°nyos kapitalizmus, amelyben munkav√°llal√≥k √©s tŇĎk√©sek voltak, -ak√°rhogy is indokolta az elm√©let a fenn√°ll√≥ viszonyokat a termel√©si t√©nyezŇĎk ‚Äěhozad√©k√°val‚ÄĚ- a munk√°sok kizs√°km√°nyol√°s√°n alapult Ez√©rt alakult ki olyan j√∂vedelem-hi√°ny a mikroszinten lenyomott b√©rek k√∂vetkezt√©ben, amely v√©g√ľl is a v√°ls√°ghoz, t√ļltrmel√©shez vezetett a harmincas √©vekben. Ez√©rt foglalt hat√°rozottan √°ll√°st a katolikus t√°rsadalmi tan√≠t√°s a Rerum Novarum enciklika megjelen√©se √≥ta sz√°mtalanszor az igazs√°gos b√©r mellett, amely felt√©tlen√ľl tekintettel kell, hogy legyen a munk√°s m√©lt√≥s√°g√°ra √©s csal√°di k√∂r√ľlm√©nyire- √∂nmaga mŇĪvel√©s√©t,  csal√°dja eltart√°s√°t is  lehetŇĎv√© kell tegye.. Hangs√ļlyozta, hogy ez√©rt a munk√°soknak √©rdekv√©delmi szervezeteik r√©v√©n joguk van k√ľzdeni, s hogy az √°llam k√∂teles olyan ‚Äěgazdas√°gi alkotm√°nyt‚ÄĚ adni a piaci szereplŇĎknek, amely a m√©lt√°nyos j√∂vedelem-eloszl√°st garant√°lja.

A modern kapitalizmus azonban m√°r nem a tŇĎk√©s √©s b√©rmunk√°s kiz√°r√≥lagos ellent√©tp√°rj√°ra √©p√ľl. A mai viszonyok k√∂z√∂tt a munkav√°llal√≥k esetleg maguk is r√©szv√©nytulajdonosok saj√°t v√°llalatukban - hiszen sz√°mos ilyen program is mŇĪk√∂dik-, vagy megtakar√≠t√°saikat m√°s v√°llalatok √©rt√©kpap√≠rjaiban tartj√°k.

A mai polg√°rok nagy r√©sze egyszerre tŇĎketulajdonos-ha kisebb m√©rt√©kben is- √©s egyben b√©rbŇĎl √©s fizet√©sbŇĎl √©lŇĎ szem√©ly. √ćgy azt√°n gyakran kettŇĎs csatorn√°n kereszt√ľl fosztatnak meg az √°ltaluk teremtett √©rt√©k m√©lt√°nyos r√©sz√©tŇĎl. Ha nem a saj√°t v√°llalatuk r√©szv√©nyei esnek, akkor a nyugd√≠jalapjaik √°ltal tulajdonolt r√©szv√©nyek √©rt√©kveszt√©s√©n kereszt√ľl. Amerikaiak milli√≥i bizalommal fektett√©k a kilencvenes √©vekben megtakar√≠t√°saikat r√©szv√©nyekbe- s az ezredfordul√≥n az egy√©ni megtakar√≠t√°sok sz√°ml√°ir√≥l 8500 milli√°rd doll√°r ‚ÄětŇĪnt el‚ÄĚ!!! Ez az √∂sszes e form√°ban megtakar√≠tott √©rt√©k egy harmada!!! / Adataim alapvetŇĎen J. Stiglitz legfrissebb munk√°j√°ra t√°maszkodnak: a ‚ÄěThe Roaring Nighties‚ÄĚ c√≠mŇĪ, 2004-ben kiadott k√∂nyv√©bŇĎl sz√°rmaznak. Joseph Stiglitz, a Vil√°gbank volt aleln√∂ke, a Clinton korm√°nyzat Gazdas√°gi Tan√°csad√≥ Test√ľlet√©nek volt eln√∂ke, a Columbia Egyetem professzora, a Nobel ‚Äďd√≠jas tud√≥s feltehetŇĎen kellŇĎen hiteles forr√°snak tekinthetŇĎ. Sz√°mos m√°s szakember is utalt azonban effajta jelens√©gekre ‚Äď melyekhez hasonl√≥akat kis igyekezettel hazai k√∂rnyezet√ľnkben is megfigyelhet√ľnk.. /

Mondhatjuk, hogy az √°rfolyam-es√©sek csak a felf√ļj√≥dott papirosprofitokat t√ľntetik el, s ez val√≥j√°ban helyes, √©s k√≠v√°natos. Se t√∂bb, se kevesebb √©rt√©k nem lesz a p√©nz√ľgyi ‚Äělufballon‚ÄĚ kipukkan√°s√°val, mint amennyi val√≥ban megtermelŇĎd√∂tt. Minden tulajdonos vesz√≠t- de csak azt, amije nem is volt soha.

Id√©zhetj√ľk ezt az √©rvel√©st, de nem fedi a teljes igazs√°got. A vesztesek mellett vannak ugyanis nyertesek is Tipikus nyertesek a menedzserek, akik v√©g√ľl is √∂l√ľkbe hullott aj√°nd√©kk√©nt kapt√°k a b√≥nuszokat. Ezen r√©szv√©nyek √©rt√©ke is zuhant, k√©ts√©gtelen√ľl, de m√©g mindig a szerencs√©nek tudhat√≥ be, hogy a kedvezŇĎ trendek alapj√°n egy√°ltal√°n megkaphatt√°k a t√°rs-tulajdonosi jogokat a t√∂bbi tulajdonost√≥l /a k√∂zgyŇĪl√©stŇĎl/. Nyilv√°n ‚Äěkem√©nyen megdolgoztak √©rte‚ÄĚ. A hozz√°√©rtŇĎ azonban tudhatja, hogy a szab√°lyoz√°si k√∂rnyezet, az egym√°sra r√≠melŇĎ vezetŇĎi-banki-auditori √©rdekek √©s a r√©szv√©nyesek r√∂vid t√°v√ļ szeml√©lete egy√ľttesen a forr√°sa az √≠gy szerzett v√°llalatvezetŇĎi vagyonoknak.

Senki nem irigye a menedzserek munk√°ja gy√ľm√∂lcs√©nek. T√°volr√≥l sem- amennyiben t√©nyleges munka √°ll m√∂g√∂tte. Ha √ľgyesked√©s, ha a szab√°lyoz√°s hi√°nya, ha a mor√°l v√©gtelen m√©lyre s√ľllyed√©se, akkor nem szabad v√©ka al√° rejteni a kritik√°t. FelelŇĎsek vagyunk k√∂rnyezet√ľnk√©rt, j√∂vŇĎ gener√°ci√≥knak √°tadott √©rt√©krendeink√©rt. Nem √°llhatunk a Wall Street mell√© a Silicon Valley ellen√©ben - hogy Stieglitzet id√©zzem.

Igazs√°gosabb √©s testv√©riesebb vil√°gra van sz√ľks√©ge a t√°rsadalomnak. / Tudatosan haszn√°lom a Magyar Katolikus P√ľsp√∂ki kar k√∂rlevel√©nek c√≠m√©t. / Az amerikainak is, s h√°t m√©g a magyar t√°rsadalomnak!. Olyan szel√≠debb arc√ļ kapitalizmusra v√°gyunk, - tal√°n nem is ezt a nevet kellene adni neki ‚Äď amelyben nem farkast√∂rv√©nyek uralkodnak, hanem a munka, √©s a megszolg√°lt tulajdon tisztelete. Ahol a tulajdon k√∂telezetts√©geket is jelent a k√∂zj√≥ ir√°ny√°ban. Ahol a jogokkal √©lni, √©s nem vissza√©lni lehet. Amelyet tal√°n szoci√°lis piacgazdas√°gnak nevezhet√ľnk.
 Csak m√©g azt kell kidolgozni, hogyan val√≥s√≠that√≥ meg ez a rendszer a glob√°lis gazdas√°g viszonyai k√∂zepette.

Hivatkoz√°sok:
J Stiglitz: The Roaring Nighties. Norton Paperback , London, New York ,2004
H. J. Alford OP.-M. J.Naughton: Management, ha sz√°mit a hit. Kairosz, Budapest, 2004

[Home] [BasisInformation] [Weiterf√ľhrende Informationen] [Kritik & Antwort] [Zeitschrift f√ľr Sozial√∂konomie] [Fragen  der Freiheit] [Veranstaltungen] [Forschung] [Archive] [Info Foreign Languages] [PinnWand] [Impressum] [Stiftung]

(C) GAUKE GMBH